Sosem leszek elég jó,
Sikolyom rideg, kétségért kiáltó.
Valaki mentsen már meg, könyörgöm!
Vagy mindenkitől csak a rosszat öröklöm?
Haljak meg, legyek mártír,
Kinek a nevét minden hang átír?
Áldozzam magam, intsek búcsút e világnak?
Hát semmi értelme sincs minden kérő imának?!
Nem hiányoznék még annak sem,
Kinek a lelkét bűntudat rágná el?
Hiszen ő hagyott elmenni,
S ezzel a gesztussal, sikerült halálra ítélni.
Jeges földön járok, messze messze
Attól a helytől, melyet szívem úgy szerette.
Nem térek haza, nincs miért,
Kockáztatnom, ugyan nincs kiért.
Szétfagyott, fáradt testem,
S meggyötört, szétgyalázott lelkem,
Segítségért sír, de tudom, senki sem hall,
Ki útnak indult, előbb-utóbb meghal..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése