C.C. blog

Sziasztok!
Kaptam visszajelzést, ezért úgy döntöttem, kezdetnek nem írok olyan hosszat, nehogy elvegyem a kedveteket :) Szóval íme az én mesém kis eleje, remélem azért tetszeni fog!
C.C.


Hol vagyok? Mit csinálok én itt? Mi ez a hely? Egyáltalán ki vagyok?!
A gondolatok úgy cikáztak a fejemben, mint a fecske egy nyári, napsütötte reggelen. Újabb és újabb kérdések merültek fel bennem, de egyikre sem tudtam választ adni, bár lázasan kutakodtam az agyamban, egy emlékképet sem leltem ott.
Óvatosan felcsúsztam a kellemesen puha fotelben, és próbáltam nem törődni azzal, hogy a fejem úgy fáj, mintha felrobbanni készülne, úgyhogy inkább homlokom ráncolva próbáltam szememet hozzászoktatni a gyér fényviszonyokhoz.
Mikor látásom kitisztult, pillantásom a szemben, hanyatt fekvő fiúra emeltem. Nem mozgott, de még csak lélegzetvételét sem láttam. Felmerült bennem a gondolat, hogy lehet, hogy halott, de nem volt bennem annyi erő, hogy felálljak, így maradt a rettegés, és a belsőmben egyre pánikszerűbben növekvő félelem. A végtagjaim ernyedtek voltak, és mikor használni próbáltam őket, szúrós, elemésztő fájdalom nyílalt beléjük, így esélyem sem volt ellenőrizni a fiút, nem hogy menekülni próbáljak.
Körbenéztem a szobában. A fotel, amin feküdtem vörös volt, csaknem mint az összes többi bútor a helyiségben, beleértve a nagy könyvespolcot, a kis íróasztalt és a dohányzóasztalt, ami előttem terült el, amin nyitott könyvek ezrei sorakoztak, de elolvasni nem tudtam, mert mindegyik kacifántos, furcsa jelekkel volt leírva.
Az ablakok fekete függönyökkel voltak eltakarva, kivéve egyet, ami az egyetlen fényforrásnak bizonyult a szobában. A hold fénye erősen sütött be az ablakon, egyenesen a fiúra.
Egy hirtelen mozdulattal felült, de úgy, hogy még én is megszédültem. Fejét fogta, láthatóan fájdalmakkal küszködött, arról nem is beszélve, hogy pólóján tátongó hatalmas szakadás szélét vér szennyezte, így feltételeztem, hogy megsérült, de nem tudtam, hogy hol és miképp. A nevét sem tudtam, ahogy azt sem, hogy ismernem kéne-e, de kellemesen megnyugtató érzés öntött el, amiatt, hogy életben van.
Lassan rám emelte a tekintetét. Szőke haját ezüst színűre festette a hold gyér fénye, mélykék szemei ridegen néztek végig rajtam, arca pedig olyan angyalian gyönyörű volt, hogy belefelejtkezve bámultam őt. Nem szólt hozzám, csak az ölében nyugvó kezeit tördelte, és száját beharapva gondolkozott.
Az ajtó hirtelen kicsapódott, amitől mind a ketten összerezzentünk.Egy férfi lépett be a szobába, a fiú tekintete pedig azonnal elkomorult. Mindene fekete a volt, a haja, az inge, a köpönyege, a nadrágja és a cipője, kivéve az elképesztően világoskék szemeit.Lassú, megfontolt lépéseket tett felém, majd elmosolyodva nézett rám, mit sem törődve a fiúval a földön.
-Jó téged újra látni, Darma, kedvesem.