Hogy elsötétül a színes táj,
Vidám pillangók helyett,
Megjelennek a sötét fellegek.
Táncolok a fájdalom jegén,
Viccesnek tűnt-még az elején.
Úgy hittem, bajom nem lehet,
Nem vettem észre a fekete felleget.
Villám dördült, eső hullik,
A fájdalom el nem múlik.
Arcomon az esőcsepp lepereg,
Kinevetem a fekete felleget.
S bár fáj, és elemészt,
A mese így van, bármerre mész:
Szomorú bárki, bármikor lehet,
De az erős, ki elűzi a sötét felleget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése