C.C. blog

Ahogy végignéztem a lányon, szánalom és undor vegyes keveréke öntötte el a testem. Fogalmam sem volt arról, hogy mit tett amiatt, ami miatt kiemelte, hogy csak volt a barátnőm, de a belső énem legszívesebben megtépte volna. Tudtam, ha megkérdezném, nem mondaná el, mikor és miért romlott meg a kapcsolatunk. Testtartása, és szeme fénye mindent elárult- féltett, ám fél is tőlem egyszerre- így nem láttam jónak, ha elkezdem erőltetni a dolgokat.
-Mikor ismertelek meg?- nem tágítottam az ajtó elől, pedig kedvem lett volna a lány körül mászkálni, és felmérni, hogyan reagál egy-egy kérdésre. Felismerve, hogy a biztosra megyek, Kyra a könyvespolcom felé araszolt, szemével a könyvek gerincét bámulva.
-Mikor ide kerültél, rá egy évre. Lucifer hozott ide, mert kezdtél megőrülni, egész nap csak a kaszáddal gyakoroltál, és nem beszéltél senkivel- kivett egy könyvet a helyéről, és a megsárgult papírokat nagy óvatossággal, egymás után lapozta, gondosan, hogy egyet se hagyjon ki- De ne úgy képzeld, hogy amint betettem ide a lábam, te egyből rám ragadtál. Ugyan, dehogy! Hogy úgy mondjam, meg kellett, hogy szelídítselek. És mikor elnyertem a kegyeidet, onnantól minden sima ügy volt. Barátnők lettünk.
-És aztán?-folytatást vártam, de nem kaptam. Kyra becsukta a könyvet, majd visszarakta oda, ahonnan elvette. Fekete körmével végigsúrolta a sorban lévő könyveket, de nem szólalt meg.
-Majd én elmondom mi történt- Dranetiel egy kecses mozdulattal beugrott az ablakomon, és miután talpra érkezett egyből felmérte a helyzetét. Velem szemben, úgy négy lépésre állt, Kyra pedig jó messze volt tőle, de azért még nyújtott a köztük lévő távolságon.
Bármikor be tud jönni a szobámba?! Ez azért aggasztó...
-Ne merészeld- Kyra azonnal megfordult, és fenyegetően a fiúra emelte a mutatóujját- Most húzd el a beleidet, míg még magadénak tudhatod. Ha nem mész el, két percen belül, lenyúlok a torkodon, és azzal foglak megfojtani! 
-Húú de megijedtem- Dranetiel gonoszan elvigyorodott, majd fintorgott egyet- Tudod, azért bátor vagy. Egy fattyú fenyeget. Ráadásul egy kaszást. Nem mondom, vakmerő dolog. Kár, hogy rosszul sül el.
Ez a sátáni mosoly, és a rosszindulatú fény a szemében egy új oldalát mutatta, amibe beleremegett a gyomrom.
-Most az egyszer nem-és a lány már ugrott is, kimeresztett karmokkal, szikrát szóró tekintettel, mire  Dranetiel alig láthatóan megfeszült. Minden olyan gyorsan történt, hogy alig akartam hinni a szememnek.
Az ajtó alig egy résnyire nyitódott ki, de Lucifer már benn is volt. Egy másodperc tized része alatt felmérte a helyzetet, és azonnal intézkedett. Kyra elé állt, és a felé lendülő kezet elkapva, megpörgette a lányt, és a hátát a mellkasának szorította. Már nyúlt volna Dranetielért is, de a fiú gyors reflexekkel lett megáldva, és még mikor a férfi Kyrát intézte, már akkor mellém állt.
-Mi a francos franc ez a franc?-hangjából semmi düh nem hallatszott ki, mégis a testtartása, a nézése, a megjelenése azt sugallta, hogy mindjárt vér fog itt folyni.
-Provokált!-Kyra ijedten próbált szabadulni a férfi közeléből, de Lucifer keze bilincsként szorult az övére- Nekem ehhez semmi közöm, ő szólt bele az egészbe!
-Kötelességem védeni Darmát, és már mint megtanultuk benned nem lehet megbízni- Dranetiel még közelebb csúszott hozzám, mire én arrébb léptem egy lépéssel, a tisztességes távolságot megtartva. Láttam, hogy a fiú szája megrándul, de a tekintetét akkor sem vette le az apjáról.
-Meg egy frászt!-Lucifer tekintete villámokat szórt, miközben fékezni próbálta a vergődő lányt a karjaiban- Pont, hogy távol kéne magad tartanod tőle! Nem akarom, hogy újfent beléd szeressen!
Mi a...? Nekem tetszett Dranetiel?!
Összevont szemöldökkel néztem végig a mellettem álló fiún- szőke haj, mélykék szem, rózsaszín ajkak, hófehér bőr, izmos test- nem rossz, de valami hiányzott belőle, amiért megszeretném.
-Na most volt elég. Kyra, neked dolgod van, nem?- a férfi elengedte a lányt, aki már rohant is ki a szobából, becsapva maga mögött az ajtót- Dranetiel, rád szükségem van, és Darma kedvesem, te is velünk jössz. Úgy látszik elkerülhetetlen lesz, hogy ne dolgozz együtt ezzel a féleszűvel.
De ez így nem ér. Így nem tudom meg, mégis mi történt köztem meg Kyra között! Ez nem igazságos, itt senki nem mond el nekem semmit! Semminek nem tehetek pontot a végére!
-A feladatunk a következő- Lucifer hosszú folyosók ezrein vezetett minket keresztül, és én akkor vesztettem el a fonalat, amikor vagy tizennegyedjére fordultunk jobbra a kereszteződésnél- Rendbe szedni Darmát, és megfejtetni vele a rejtélyt.
Nem. Az a feladatotok, hogy addig senki nem megy sehová, amíg meg nem érteti velem, mégis mi folyik itt. Hajrá Darma, ne hagyd magad. Amint kiderül, hogy hová vezet ez a vége láthatatlan folyosó, makacsold meg magad, és szedd ki belőlük amit tudni akarsz.
És tessék. A folyosó legvégén egy vörös ajtó vezetett tovább, ami abba a nappaliba nyílt, amiben feleszméltem. Csalódtam, azt hittem új helyet láthatok, de már megint ugyan ide lyukadtam ki.
-Nos akkor Darma, te most elmész és...
-Nem Lucifer- a férfi láthatóan meglepődött, hogy a szavába vágtam, és még Dranetiel is elképedt, de nem érdekelt- Válaszokat akarok, méghozzá most. Nincs kifogás, nem érdekel semmi, de idegesít, hogy nem értek egy szót sem abból, amit mondtok, zavar, hogy nem tudtam meg miért nem vagyok jóban Kyrával, de nekem jó pofit kell vágnom, és lenyelnem mindent, míg te kedvedre ugráltatsz. Ezt most felejtsd el. Válaszolsz az ÖSSZES kérdésemre, és miután esedezve leborultál elém, hogy segítsek nektek, ÁTGONDOLOM ezt a lehetőséget. Semmi nem mondja ki, hogy a szolgádnak kell lennem.
Fura volt ez a kirohanásom, de jól esett kimondani mi bánt engem. Lucifer időközben leült a kanapéra, Dranetiel a dohányzóasztal elé telepedett le törökülésbe, hátát az asztal lábának támasztva, de én még az ajtóban topogtam. Zavarban voltam, nem tudtam mit tegyek, de hogy ezt leplezzem becsaptam az ajtót, és a hátamat lezseren neki vetettem. Ezzel némileg megőriztem a tekintélyem, de tudtam, veszítettem is belőle, és ez csak jobban felhúzott.
-Ám legyen-Lucifer bólintott, majd kényelmesen elhelyezkedett- Mit szeretnél tudni?
Először csak tátogtam. Nem tudtam mire véljem, hogy a férfi ilyen hamar beleegyezett, de az alkalmat nem dobhattam csak úgy el magamtól.
-Min vesztem össze Kyrával?- azt kérdeztem először, ami a legjobban zavart abban a pillanatban, de nem ez volt a legnagyobb problémám.
-Kyra ellopta a kaszádat és szánt szándékkal eltörte- egy világ reccsent össze bennem, és alig kaptam levegőt. A föld hullámzott velem, le kellett ülnöm. Lecsúsztam a földre, és próbáltam összeszedni a megfelelő szavakat.
-Akkor most nincs kaszám?- ennyi telt tőlem. Őszintén, nem is tudtam mire kell az nekem, de olyan volt, mintha egy anyától elvették volna a gyermekét- szívszaggató.
-Nincs.
-És hogy szerezhetnék?
-Éppen ezért kell a rejtély megfejtened...