
Tölts életet elborult elmémbe.
Állítsd meg a kést a kezemben,
Találd ki milyen elvetemült fény csillog a szememben.
Szólj rám lágy, kedves hangodon, hogy ezt nem szabad,
De akkor vérző szívemen tekinteted megakad.
Rosszallóan csóválod fejed, de te ezt nem érted,
Mindent mit tettem egy valakiért tettem-te érted.
Sóhajtasz, kiveszed kezemből a pengét,
Úgy teszel, mint aki élete végéhez elért.
Tudom, azért csinálod, hogy leálljak, nézd,
Terved szívem minden darabjához elért.
Bűntudatom a pokolban éget, elemészt,
De az jobban fáj, hogy nem tudom merre mész.
Itt hagysz, egy apró hiba miatt? Kérlek ne!
Megváltozok, de ahhoz egy valaki kell ide-te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése