Kitaposott ösvény, éj sötétje,
Köves út, fekete fű nőtt köréje.
Hát ismét itt vagyok. Leszegett fejjel haladok,
Feladni feladom, de meg nem halok.
Hogy kerültem ide ismét?
A ború sétányán járok csendben,
Én, az egész világ ellen.
De nem akarok itt lenni!
Boldog, szabad, magabiztos életek,
Jobb, szebb jövőt hogy kérhetek?
Miért bánt mindenki?
Oly sokat jártam erre, az utat már tudom,
Olyannyira, hogy mondhatni már-már teljesen unom.
Nem tudok szabadulni.
Bármit tehetek, a világ borúja,
Örökre minden földi halandó nagyura.
S száműzi, kit nem szeret.
Lázadtam, mert belebetegedtem,
Hogy mindent, mi kedves volt nekem, elengedtem.
Keresem a kiutat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése