Ha a tűz elborítNe felejtsd el halk sóhajom,
Ami végigcsordul ajkamon.
Ne felejtsd el szemem csillogását,
Magabiztos, tüzes lángolását.
Tudtad, hogy ez lesz, te álnok!
S én mégis rendelkezésedre állok.
E kínzásnál nincs is rosszabb,
Melyre válasz egy apró sóhaj.
De a sóhaj mindent elárul,
Szemem előtt az ajtó kitárul.
Megtudom az érzéseid, és rájövök,
Számodra egy hobbinál nem vagyok semmi több.
Legszívesebben magamból kikelve tombolnék,
Két kezemmel mindent porrá törnék.
De elsősorban a szívedet, hogy érezd,
Mennyire rossz, ha valaki összetör téged...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése