
Mely földhöz, teljes erőből nekivág.
Mert nélküled minden sokkal nehezebb,
Nincs ki megtartaná fáradt lelkemet.
Egyedül minden sokkal nehezebb, és te,
Itt hagytál, e földi háborgó tengerben.
Melynek habja erős és fájdalommal teli,
Aminek súlyát, más nem érezheti.
Csak én tudom milyen ez, ez a gyötrő fájdalom,
És hidd el, nekem ez nem jó mámorom.
Fáj, éget és a seb nem akar gyógyulni,
Az egyetlen jó dolog, hogy nem akar mélyülni.
S, ha egyszer mégis begyógyulna,
A hege ugyan úgy megmaradna.
És fájna az emlék, mert eszembe jutna,
Hogyha itt lennél, minden könnyebb volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése