C.C. blog

Lassan én is hallottam ahogy a léptek súlya alatt megreccsent a parketta. Egyértelműen egy lány mászkált az ajtóm előtt-a könnyed, szinte ugrándozó lépések legalábbis erre utaltak. Mintha fel-alá járkált volna.A lépései hol elhalkultak, hol tisztán hallhatóakká váltak.
Az ujjak súrlódásának hangjától a hideg kirázott. Gyorsan felálltam az ágyról, és leraktam az asztalra az immáron üres poharamat, és lassú, óvatos léptekkel az ajtó felé araszoltam. A szőnyeg elnyelte lépteim zaját, de próbáltam minél észrevehetetlenebb maradni.
Ha nem tudják, hogy ott jártál egy helyszínen, semmi bizonyíték nem lehet ellened...
Ez a mondat visszhangot vert a fejemben, sejtelmem sem volt arról, hogy honnan jöhetett elő a gondolataimból, de úgy döntöttem, most hallgatok rá.
Az ajtó mögé lopództam, de mikor nyúltam volna a kilincsért, azt ajtó kivágódott. Reflexeim gyorsnak bizonyultak, még éppen időben léptem el, különben az orrom bánta volna. A nyitott ajtó a falhoz préselt, és ezáltal takarta a kilátást.
Most már a lépteket jól ki lehetett venni-az illető bizonytalanul lépkedett magassarkúján. Kilestem az ajtó mögül, de a fekete gatyán, és a szőke hajzuhatagon kívül semmit nem láttam a lányból.
-Keresel valamit?-egy nagy lendülettel becsaptam az ajtót, és szúrós tekintettel néztem, ahogy a lány kővé dermed- Vagy inkább valakit?
-Darma, én csak hallottam, hogy nem emlékszel semmire, és gondoltam benézek-kellemesen csalódtam. Arra számítottam, hogy valami nyávogós, kislányos, hisztis hang fog az idegeimen táncolni, helyette pedig egy megfontolt, egy kicsit a kelleténél mélyebb, de egész barátságos hangszín köszöntött-De ha nem akarod, hogy itt legyek, már megyek is.
-Hogy hívnak?-nem akartam, hogy a hangomban annyi él legyen, úgy terveztem kedvesebb leszek, de mintha megszokásból csináltam volna a rideg tekintetet és a fagyos hangot.
A lány lassan felém fordult. Látszott, teljesen elveszett, nem tudja mitévő legyen, bár egész jól leplezte zavartságát.
-Kyra vagyok, a volt legjobb barátnőd...