2013. december 12., csütörtök

Maradj!

Elmondhatatlan amit most érzek,
Elvégre számodra ez most a végzet.
Hiányozni fogsz!

Megölne az élet, ne hagyj egyedül,
A világ szemem előtt, csak úgy elrepül.
Maradj velem!

Nem akarom, hogy gyengének láss,
De nélküled a mindennap csak egy csalódás.
Szükségem van rád!

Tudom, önző vagyok, de kérlek,
Ne hagyj itt, különben mindennek vége.
Remélem megérted!

Nehéz lenne elbúcsúzni, ó add, könyörgöm,
Hogy ezzel ne kelljen törődnöm.
Ne merj itt hagyni!

1 megjegyzés:

  1. Hey!

    Ez a vers nagyon jó, nincs semmi kikötni valóm! Különösen tetszett, hogy ezt lehet akár egy batár, családtag, vagy szerelem elvesztésére is érteni, ügyes vagy! :)

    Azt is meg kell még jegyeznem, hogy az eddigi verseid közül ez a kedvencem! :)

    Beth

    VálaszTörlés