C.C. blog

Tíz perc múlva a kezemben egy forrócsokival ültem az ágyamon. Dranetiel velem szembe leült a földre, mi után nyújtózkodás nélkül becsukta az ablakot-csak most tűnt fel, milyen magas hozzám képest. Kicsit helyezkedett a parkettán, majd felnézett rám, végül elkapta a pillantását. Beletúrt hajába, szőke tincsei átcsúsztak fehér ujjai közt. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, mikor belekezdett a magyarázásba.
-... Az alvilággal, mert gondolom ez érdekel a legjobban- nos igen, lehet, hogy az eleje is fontos lett volna...- Ha valamit nem értesz, időben szólj, különben elfelejted, és nem fogod megtudni. Nos, az alvilág az otthonunk, mióta az apám és az ő bátyja befogadott minket. Ebben a házban nevelkedtünk fel, szinte testvérekként...
-Nagyon alap kérdés-szóltam közbe, mire a fiú elégedett mosollyal biccentett- Hogyan jutottunk az alvilágba?
-Konkrétan soha nem is éltünk- Dranetiel elnézett mellettem, miközben az ölében babrált a kezével- A kaszás minket választott utódjának, és csak érzékletet kaptunk a földi életből.
-Szóval akkor nem is éltem... Úgy mint egy normális ember?
-Nem.
-És mégis ki ez a kaszás?- aprót kortyoltam az italból, de még az is leégette a torkom, így arra a döntésre jutottam, hogy inkább a pillecukrot piszkálom a tetején- És mit jelent az, hogy minket választott?
-Mivel az alvilágban vagyunk, más szóval a pokolban, értelemszerűen van egy ördög, és egy kaszás. Itt a felállás a következő: a sátán a vezér, a kaszás pedig a segédje. És innen ki lehet következtetni, hogy valami kapcsolatunk van a kettővel- felvontam a szemöldököm, folytatást várva, de a fiú elbambulva nézte a kezemben lévő bögrét.
-Igen?- láthatóan kizökkentettem a világából, olyan volt, mintha az álmából ébresztettem volna fel, mégis gondtalanul folytatta a történetet.
-Lucifer a sátán, és az apád volt a kaszás.
-Miért nem mondod ki a nevét?- most döbbentem rá, a saját apám nevét nem tudom... Az ilyesmi azért zavaró tényező.
-Az apád neve Mortem. Ez egy latin eredetű szó, jelentése halál.
Találó-gondoltam magamban, miközben elfintorodva pöckölgettem a pillecukrot. Mivel Dranetiel látta, hogy különösebb hozzászólásom nincs, folytatta.
-Amikor apád meghalt, úgy döntött, engem és téged akar kaszásnak. Mindkettőnket, és felosztotta köztünk a feladatokat. Te lettél a gyilkos, és én pedig a lélekszállító.
-És ez pontosan mit is jelent?
Dranetiel felállt, majd a könyvespolchoz sétált. Kicsit keresgélt, majd mikor megtalálta a megfelelő könyvet, kihúzta a sorból, és leült mellém az ágyra.Fellapozta, de mozgásán lehetett látni, hogy már tudja előre mit keres és hol.
-Te vagy ez-a megsárgult lapon a fekete tinta jól láthatóvá tette a rajzot, melyen egy fekete csuklyás, földig érő cifra motívumokkal díszített kaszás ember lángokban állt-És én pedig ez vagyok.
A könyv másik lapján lévő köpenyes alakra mutatott, akinek az arcát fekete sisak takarta, fekete öltözéke a földet súrolta. Ruhája ujja bő volt, kezében egy némileg normálisabb kasza fénylett.
-És mi az én feladatom?- el is olvashattam volna, de a szöveg annyira latinul volt, hogy képtelenségnek tűnt.
-Nehéz lenne elmagyarázni- Dranetiel felállt, majd a könyvet visszarakta ugyan oda, ahonnan elvette, majd a többi könyv gerincét vizslatta- De ebben a könyvben minden kérdésedre választ találsz.
A könyv, amit kiemelt a helyéről olyan vastag volt, hogy azt hittem összeroskad a súlya alatt, de kellemesen csalódtam. Fél kézzel elbírta, bár az izma nagyon megfeszült, amit a pólója kifejezetten ki is emelt.
Éppen lerakta volna mellém a könyvet, mikor félúton megállt a keze. Teste megfeszült, láthatóan nagyon koncentrált valamire. A következő pillanatban az ágyra dobta a könyvet, felugrott az ágyamra, és kitárta az ablakom. Felkapaszkodott, majd felhúzta magát, keresett egy stabil pontot a tetőn és utoljára visszanézett rám.
-Még találkozunk-kacsintott, majd becsukta az ablakom, magamra hagyva a vastag könyvvel...