Nincs itt helyem, érzem én jobb vagyok,
De csak pislogok, élem életem a sötét oldalon.
Árulók, kedvszegők, besúgók vesznek körül,
S van, ki e földnek teljes szívéből örül.Szégyen ez a föld, szégyen rajta minden ember,
Szégyen rajta minden gondolat, s annak minden tette.
Szégyenlem magam, hogy itt vagyok, szégyenlem, hogy élek,
Megőrjít ez a borzalom, melyből kiszabadulnom beletelik évekbe.
Mióta itt, e földön szívom e szenny levegőt,
Mióta elpazarlok minden erőt,
Az életem a halállal egyenlő, világom komor,
Melyet minden őrült ember, minden szavával egyre csak rombol.
S csak fokozzák, azt az amúgy is pokolbeli helyzetet,
Melyet soha, senki, meg nem menthetett.
S már zavar a világ, melyet érzem, nem nekem teremtettek,
Mégis muszáj belső boldogságom temetettnem.
Elpusztult, nincs már, megölte magát,
Talán elkeseredettségében, de az is lehet, hogy akár
Csak feladta, mert nem látta értelmét
Élni e föld kerekén.
Én sem értem, mégis mit akarok?
Elhagytak már a boldog alkonyok.
De még nem.. Még nem adom fel,
Még változhat ez... S a megérdemelt jó világot kapom meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése