Te is tudod drágám; számomra halott vagy.
Hiába vesznek körül jobbnál jobb emberek,
Egyszer rá kell, hogy döbbenj; sosem szerettek.
Azt hitted van valakid, ki kiáll érted,Egész csapattal a büszkeséged fényét védted,
S láthatod drága, hiába volt ékes a tollad,
Ha a valódi éned teljes egészét a sötétségbe toltad.
S bár voltak, kik akkor fejvesztve követtek,
Mára már mind-mind gonoszak, s önteltek,
Örülsz kedves, hogy látod; uralkodásod célba ért?
Igen te, te nevelted így őket, te felelsz mindezért.
S most, hogy már a fekete doboz védelmében nyugszol,
Magány, csalódottság, s szomorúság tengerében úszol,
De most már láthatod drágám, hogy igazam volt, mikor mondtam:
"Mindenki boldog lesz, mikor végre láthat téged holtan"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése