Mondd Istenem, miért nem maradhatott e világon?!
Miért zavart angyalian tökéletes léte?!
Mit vétett ellened? Nem kéne bűnhődnie érte.
Hiszen nem okozott semmi bajt, beteg volt a kezdetektől,Gyenge léte, lassú lélegzete, keze lüktetett a visszértől,
Halkan csikorgott alatta segítő kereke,
Mondd Istenem, miért kellett elmennie?!
Holtsápadt testén minden kisebb sebből buggyantott vér,
Nem számított akkor, mert éltetett a tudat, hogy él,
S most, mikor már nincs itt nekem,
Most érzem igazán, mennyire is szeretem.
Senkinek sem ártott, még akkor sem ha tudott volna,
Hisz csak kereke tolta őt mindenhova,
Tisztességes volt, s túlontúl kedves,
Te tetted ezt Istenem.. Te vagy a tettes.
Bűnös kezedhez tapad az ő szent vére,
S kívánom neked, bárhányszor felnézek az égre,
Akárhányszor figyelem a te otthonod ártatlan fényét,
Kívánom hazugsággal teli tested, gonosz létét,
Nézz le rám, lásd szememben azt a végtelen fájdalmat,
Melyből az őrület bármelyik percben, orvul támadhat.
Te vetted el tőlem, te mocskos gazember,
Semmi jogod nem volt hozzá; tiszta volt minden tette,
S most már nem láthatom, nem hallhatom hangja suttogó élét,
Nem érezhetem sanyarú életem egyetlen értelmét,
S esküszöm az égre, hol élsz te gaz, egyszer elmegyek érte,
S akár hiszed akár nem, hamarabb mint azt valójában kéne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése