Hangja bezengi a teret, s én mégsem félek,
Épp ellenkezőleg; erővel tölt el, érzem, hogy élek.
Utánozhatatlan.
Hangja, mint dörmögő mennyvihar csap le a mennyből,
Mondd Istenem, én miért nem hallottam még soha erről?
Hihetetlen.
Sosem hallottam még ehhez hasonló dallamot,
Miért, ó mondd, miért?Minden erőmmel hallani akarom.
Egyedi.
Minden alkalommal, mikor ajkai nyugton pihennek,
Csak hangját várom, nyugton, csendben figyelek.
Imádom.
Van benne egy él, egy hangsúly, mitől mindenem megremeg,
S bár nem tudom miért, de akkor is kell nekem.
Megszerezhetetlen.
Tudom, nem lehet enyém hangjában az a kellemesen nyugodt fagy,
Mondd te emlék, hogy-hogy nem az enyém vagy?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése