Hogy nézhetsz rám ilyen ártatlan szemekkel,Mikor emléked tele van minden mocskos tetteddel,
S hogy tudod kiejteni ajkaidon bűntudat nélkül...?
Nekünk nem szabadna ilyen formában élnünk.
Tudod, hogy bűnös vagy, hisz minden szavad,
Minden tetted, minden gondolatod, sosem volt egészen szabad,
S még mikor a lehetetlen is nyilvánvalóvá vált,
Mondd, ki volt az, ki közülünk inkább meghátrált?
Ki volt az, ki szerelmemmel játszadozott?
Ki volt az, ki halálig tartó kapcsolatról áradozott?
Ki volt az, ki elérte, hogy magaménak tudhassam minden nap?
Mondd, ki volt az, kinek megérte, hogy most ilyen ördögi tetteket kap?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése