2014. december 31., szerda

Hirtelen jött, nem voltam felkészülve rá,
De viszonylag hamar sikerült vonzódnom hozzá,
Pontosabban hozzád.

Tetszett hangja, stílusa, szeme fénye,
Mely miatt nem számítottam ilyen fájdalmas végre,
Mégis elérted célod.

Beléd szerettem, de te ellöktél magadtól,
A szívig sértő szavak csak úgy csorogtak le ajkadról,
Mint a könnyek arcomon.

S csak vártam, hogy látod majd, mit tettél,
De be kell látnom, teljes mértékben te nyertél,
Sikerült összetörnöd.

Soha többé nem süt már nekem a nap,
Ó, mocskos világ, hogy lehettem ilyen balgán vak?
Hiszen én hittem benned!

Becsaptál, s hangod éle már nem olyan volt mint a régi,
Már nincs meg benne az a lágy dallam, mely sérülékeny lelkem védi,
Érdes, s szívembe mar.

Csitt, nem akarlak többé hallani,
Nem tudom miért kellett ennek ennyi ideig tartani,
De már elengedlek.

Szirénekkel bíró fagyos hangod már nincs rám hatással,
Próbáld ki ezt a stílust inkább valaki naivabb mással,
Hátha ő nem látja rothadó lelked.

Próbáltam megmentőd lenni, ám te nem engedted,
Nem sikerült meggyógyítanom, elnyernem szereteted,
Így csak romlasz tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése