Kétségbeesetten futok előre a semmibe,Fagyos, gúnyos hangja gyönyörű, így nem hallja senki sem,
Pedig csak irányít.
Imádom.
Félek tőle, ám ez a rettegés mámorítja testem,
Tán épp ez az beteg indok, miért oly nagyon szeretem,
Pedig csak irányít.
Bízom.
Hangja nyugodt, éle ezüstös pengeként villan,
Szívemben a maró magány csak úgy elillan,
Pedig csak irányít.
Követem
Lelkem csak övé, ajkam nevét suttogja,
"Démonom, én Démonom, kérlek jöjj vissza"
Pedig csak irányít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése