Sötét éj, gyertya lángja,
Egy gazdag leány apró álma,
Hogy olyan lehessen mint a többi.
Kinéz az ablakon a csillagos égre,
Próbál emlékezni akár egyetlen éjre,
Mikor látott egy hullócsillagot.Várta, hogy végre csodát lásson,
Hogy végre teljes szívéből kívánhasson,
Életében először.
Hitt a csodában, a csillag fényében,
Hogy szebb világot hoz neki egy varázslat képében,
Amiben nem bántja senki.
Nyomta a lelkét, hogy bár ő mindig kedves,
Szeme a sok goromba szótól mindig könnyes,
Amit azért kap, mert ő más.
S a sok, egyforma társa,
Nem fogja fel, hogy az ő egyetlen álma,
Hogy szeressék.
S ekkor ebben a percben,
Lám a hullócsillagra akad a szeme,
S kívánja, változzon meg minden...
Hey!
VálaszTörlésEz a versed valami őrületesen jó lett, nagyon ügyes vagy, gratulálok!
Nem tudok mit hozzá fűzni, imádom az egészet ahogy van, várom, mikor teszel fel új részt! :)
A kinézet pedig nekem nagyon tetszett, főleg a csontos kéz háttér! :) De a fejléc is nagyon gyönyörű!!
~peace foREVer
Beth