C.C. blog

Hahi!
Igazából nem tudtam jobb megszólítást, most ez tetszett, szerintem ez is fog maradni:) Eddig nem írtam ilyen kis személyes beköszöntőket, de mivel egyre többen vagyunk-szám szerint nyolcan, de én ennek a számnak is örülök:)- és mivel az oldal kezd egyre látogatottabb lenni, úgy döntöttem ideje erőt vennem magamon, hogy ne tűnjön úgy, hogy ismét csak idelököm az új részt:D A hangulatfestőt a történet legalján találjátok, akinek van kedve, indítsa be:)
Remélem mindenkinek tetszeni fog, és bocsánat a késedelem miatt, de ami körülöttem folyik mostanság az egy totális, orbitálisan nagy zűrzavar...
~C.C.

Megnyaltam a szám és próbáltam felfogni, hogy egy újabb kérdőjelekkel teli, megfejteni kívánkozó kérdéstömeg tárulkozott elém- ismét.
Magamban feladtam azt, hogy esetleg megfejtek valamit a múltamról, elvégre jelen esetben nincs időm rá, hogy azon rágódjam, ami már megtörtént, és még csak változtatni sem tudok rajta, már ha akarok.
-Oké, feladom-sóhajtottam-Mondd a rejtélyt!
Dranetiel összevont szemöldökkel pillantott Luciferre, aki szintén megdöbbent arckifejezéssel nézett rám.
-Nem érdekel a múltad?
A szobára csend telepedett, de én nem bírtam ránézni egyik fiúra sem, csak félrebámultam, és próbáltam rendet rakni a kusza gondolataimban.
-Őszintén szólva, nem tudom mit akarok-hangom éle megmaradt, aminek örültem. Nem akartam egy cseppel sem gyengébbnek tűnni, mint amilyen vagyok, és az, hogy egy ilyen szituációban veszítsem el a tekintélyem, meg sem fordult a fejemben-Persze jó lenne tudni, mégis ki is vagyok én, mit keresek itt, mi van a szüleimmel, de sokkal inkább foglalkoztat, hogy mi lesz belőlem, tudok-e itt lenni, és hogy meg tudom-e találni a szüleimet.
Dranetiel száját beharapva morogta, hogy ennek rossz vége lesz, és láttam Luciferen, hogy a fiú nem véletlen mondta. Tekintete elsötétült, teste megfeszült, minden porcikája ugrásra késszé vált.
-Már mondtam, apád halott.
-De anyám csak van.
-Nem nincs.
-Lucifer- Dranetiel  szúrós tekintettel, összehúzott szemekkel nézett apjára- El kell neki mondanod.
-Te ebbe ne szólj bele!-a férfi kezdte felemelni a hangját-Nincs anyja és kész!
A fiúra pillantottam, aki óvatosan biccentett egyet, jelezve, hogy hagyjam az egészet. Érdekelt, hogy a férfi mitől lett ennyire ingerült, de tudtam, lesz még olyan idő, mikor kettesben leszek Dranetiellel, és a történtek alapján ő tudja, hogy mi történt az anyámmal.
-Szóval- egy gyors tématerelés, és Lucifer talán lenyugszik- Mi van azzal a rejtéllyel?
Vett egy mély levegőt, és lassan kifújta azt.
-Amikor a kaszád eltörött, te aznap álmodtál egy titokzatos fiúról, aki ezt mondta neked: "A kaszád ott megleled, ahol a halál hangját hallani mered."
Hirtelen reccsent bennem valami, és a térdeimre estem. Reszkettem, az egész testem egy irányíthatatlan csődtömeggé vált, éreztem, ahogy a körmöm végigszánt a parkettán, miközben artikulátlanul üvöltöttem valamit.
Elsötétült a kép, és semmi mást nem láttam, csak a víz gyöngyöző tükrét, és a belőle kimászó fiút. Túl sötét volt, csak a holdfényben hófehérnek tetsző bőrét láttam, és azokat az elképesztően smaragdzöld szempárokat. 
-Mit keresel itt?-hangja bezengte az egész sötétséget. Beleborzongtam, de közelebb lépve hozzá csökkentettem a távolságot kettőnk között.
-Kérdezni akarok valamit.
-Ám legyen-két lépést hátralépett, lábát már a víz hullámai nyaldosták-Gyorsan, mert nincs sok időm.
-Mivel vagy úgy elfoglalva?-félrebiccentett fejjel, érdeklődő tekintettem próbáltam kivenni a fiú körvonalait, arcvonásait, de túlságosan is sötét volt.
-Próbállak elfelejteni-sziszegte félrenézve, majd gyorsan hozzátette- Meg amúgy is, rengeteg a teendőm.
-Hogy tudom megszerezni a kaszám?-vágtam bele, mire a fiú felkacagott. Gunyoros, elveszett, ideges, semmit mondó nevetés volt ez.
-Már megint kihasználnál? Mint régen, nem igaz?
-De hiszen én nem is ismerlek téged!-háborodtam fel, mire a fiú felém rohant. Reflexből az arcom elé kaptam a kezeim, mire ő elkapta a csuklóm és a mellkasának szorította azt.A holdfény rásütött arcára, és így már láthattam szőke tincseit, amik enyhén takarták a csillogó zöld szemeit. Láttam szép íves állát, puha ajkait, és a dühös ráncokat a homlokán.
-Miért nem emlékszel rám? Vagy csak nem akarsz? Mit tettél, amivel elfelejtettél?
Kitéptem a szorításából magam, majd villámló pillantásokat vetettem rá.
-Itt én kérdeztem először! Illik válaszolni.
- Keress meg, és elmondom.
Elindult vissza a vízbe, de én pánikszerűen utána futottam.Keressem meg? Mégis hol kezdjem a keresést? Egyáltalán ki ő?!
-Legalább valami kiindulási pontot adj!-kiáltottam, mert a vízbe már nem mehettem. Mintha egy láthatatlan fal utamat állta volna.
-A kaszád ott leled, ahol a halál hangját hallani mered.
És eltűnt...
Mintha egy jeges vízből rántottak volna ki, úgy eszméltem magamhoz. Szédültem, lihegtem és a tüdőm szét akarta feszíteni a mellkasom.
Amit először észrevettem az Dranetiel volt, ahogy a hátamat tartva, az ölében figyelte minden mozdulatom. Szemében egy cseppnyi aggodalom sem tükröződött, sőt, inkább mintha a megkönnyebbült volna.
-Élek?-egy percre úgy éreztem súlytalan vagyok, pehely könnyű, és ez megrémített, de mire észbe kaptam volna, már kimondtam a kérdést.
Tekintély? Pff, ugyan már, ez után a kijelentés után egy macska is felsőbbrendű lesz nálam...
-Teljes mértékben-nevetett a fiú, majd felállt, és a kezét nyújtotta nekem-Csak emlékezet beugrásod volt.
Felvont szemöldökkel megfogtam a kezét, mire ő felrántott. Nem voltam teljesen kész erre a mozdulatsorra, ezért mikor talpra érkeztem, egy kicsit nekiütköztem a fiúnak. Egyensúlyomat elvesztve kalimpáltam a kezemmel, mire Dranetiel a derekamnál elkapva, egy könnyed mozdulattal segített visszaállni stabilan a két lábamra. Felnéztem a szemébe, mire ő elmosolyodott, majd elengedett, és visszaült az üvegasztal elé.
-Szóval akkor ez volt az álmom-ébredeztek az agyfunkcióim, éreztem ahogy elkezdett a végtagjaimban a vér folyni.
-Ám a fiút megnevezni nem tudtad akkor sem, és a mostani helyzetben még kevesebb rá az esély-Lucifer felállt, és láthatóan büszkeséggel töltötte el, hogy a köpenye minden lépésénél, amíg az ablakig sétált, libbent egyet-Azaz a helyzetünk kilátástalan.
-Nem minden esetben- Dranetiel hátrafordult, hogy az apjára nézhessen, de mivel látta, hogy ő nem figyel, ezért inkább nekem szánta a mondanivalóját- Lehet, hogy először valami halállal kapcsolatos helyen kéne keresni, mondjuk egy temetőben, vagy valami.
-De én ezt nem értem-szóltam közbe- Halál hangja? Mióta van a halálnak hangja?
-Talán egy templom harangára értette, de az is feltételezhető, hogy valami halállal kapcsolatos helyet kell keresnetek-jegyezte meg Lucifer- Mondjuk egy síelés közben egy lavinának lehet hangja.
-Áh, túl tág ez a fogalom-megdörzsöltem az arcom, és próbáltam valami logikus dolgot kitalálni, de egyre csak az járt a fejemben, hogy éhen halok-És üres hassal nem tudok gondolkodni.
-Reggelizzünk, és utána próbáljunk dűlőre jutni ebben a dologban-adott engedélyt Lucifer-Jobb minél előbb túl lenni ezen mielőtt...
Elharapta a mondata végét, csak csendesen bámult ki az ablakon, de engem nem érdekelt. Csak az járt a fejemben, hogy mindjárt enni fogok, és ez mindennél jobban lefoglalt...

http://www.youtube.com/watch?v=yq1RYpNz0FM