Az ablak előtt elsuhanó táj csak úgy korlátozza
testem minden porcát, agyam minden percben nevét átkozza.
Be vagyok zárva.Mintha csak a világban élnék, érzem a fájdalom
teljes gyötrelmét, ó micsoda ártalom!
Lefognak.
Kezem megkötve simul testem
oldalához, üres, sivár, hallgatag terem.
Ismét itt.
Tudod pajtás, mi is ez a szokatlan érzés? Talán
csak gondolkozz, s rájössz, engem elemészt az örök magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése