Agyában kérdések, ajkán szomorúság, szívén hegek,
Húgom, ne sírj, még fiatal az est, bármi megtörténhet,
Hisz tested éke épp oly fiatal, mint te magad-ám törékeny.
Tudom mit tett veled a világ, tudom mitől félsz,Tudom mi az, mi miatt úgy gondolod átok, hogy élsz.
Húgom, én vérem, könyörögve kérlek, bízz bennem,
Tudom, hogy most, ebben az időszakban melletted kéne lennem.
De a távolság, az a kegyetlen hatalmas fenséges úr,
Eltakarja, hogy ne tudjam hogy melyik a feléd vezető út,
Húgom, kedvesem, figyelj rám, s hallgass végig,
Hidd el drága, eljön az idő, amikor végre haza fogok érni.
Barna hajadba ne képzeld az ősz csíkokat, fölösleges,
Mi történt veled? Hiszen minden pillanatod örömteljes,
Húgom, értem csillogó smaragd szemed bánatát,
De jobb ha nekem sírsz, mint magadat bántanád.
Hófehér bőröd ne sértsd soha, nem engedem,
A fájdalom felől kusza gondolataid még mindig kergetem,
Húgom, mosolyogj, nevess a világon, hisz kedvelnek,
S tudod drága, hogy én is tiszta szívemből szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése