2015. január 21., szerda

Emlékszem a napra,
Tudom mikor hallottalak először.
S én emlékszem mindarra,
Minek emlékét megőrzöm.

Emlékszem, elcsuklott hangod, mikor hallottál,
Nem tudtad ki vagyok, miért beszélek,
S talán csak azért voltál oly közönyös, attól tartottál,
Nevemet még kimondani sem mertétek.

Hogy féltetek istenem, mily rettegés volt rajtatok,
Oly édes volt, hogy nyögtetek,
Örültem mikor egy épkézláb mondatot hallhatok,
S végül minden kételyt megöltetek.

De én csak rád figyeltem, hangod bódított,
Léted minden mozdulatát ámulattal követtem,
S mikor eljött a hajnal, fáradt fejed bólintott,
Bár én csak örültem, hogy időmet veled tölthettem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése